Sajtóközlemények 2019

AZ ANYA BÁNTALMAZÁSA A GYERMEKET IS VESZÉLYEZTETI

Szombattól 16 Akciónap

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a gyerekek 36%-át érzelmileg, 23%-át fizikailag bántalmazzák, míg a lányok 18%-a legalább egyszer szexuális erőszakot él át még 18 éves kora előtt. Most szombaton a Néma Tanúk felvonulással kezdődik a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen elnevezésű nemzetközi kampány. Az akció kiemelt célja, hogy felhívja a figyelmet a nőkkel és gyermekekkel szembeni visszaélésekre.

A 16 Akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között rendezik meg, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, és tájékoztatást nyújtsanak a nők elleni erőszakról. Magyarországon november 23-án (szombat) a piros sziluettjeiről ismert Néma Tanúk felvonulás nyitja meg a programsorozatot. Az ezt követő bő két hétben filmvetítésektől kezdve képzéseken, olvasókörökön, kerekasztal beszélgetéseken át egészen a szakmai konferenciáig, számos program várja az érdeklődőket. December 10-én a Ráolvasás c. darab premierjével zárul az eseménysorozat. Az előadás a tanárok által diákjaikkal szemben elkövetett visszaélésekről, és az ezt lehetővé tevő társadalmi problémákról szól.

Az idei kampányban a gyerekek védelme kiemelt figyelmet kap. Sokan hiszik, hogy a párkapcsolati erőszak elsősorban a partnerre irányul, így nem veszélyezteti a háztartásban élő gyermek fejlődését. Valójában azonban a párkapcsolati erőszak súlyos stressznek teszi ki a gyermeket. Károsan hat fizikai, lelki és társas fejlődésére, még akkor is, ha közvetlenül nem őt éri a bántalmazás. Poszttraumás zavarok, testi problémák, a stressz okozta tanulási és teljesítményzavarok az előre látható következményei. Az, aki bántalmazza a partnerét vagy volt partnerét, nem lehet megbízható szülő.

A bántalmazó nem egyszer szakadékot alakít ki a gyermek és az anyja, illetve más, a gyerek számára biztonságos személyek között. Mindezt tovább súlyosbítja, hogy nemzetközi kutatások szerint a párkapcsolati erőszak tanúivá váló gyerekek egyharmadát az apa közvetlenül is bántalmazza. Hogy a bántalmazó mekkora veszélyt jelent a nőkön kívül a gyermekekre is, azt a közelmúltban nagy nyilvánosságot kapott esetek is bizonyítják, ahol a férfi az anyával együtt a gyermeket is meggyilkolta.

A 16 Akciónap célja, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a helyzet súlyosságára, az áldozatokkal való szolidaritásra buzdítson, valamint emlékeztesse a döntéshozókat a felelősségükre. A családon belüli és párkapcsolati erőszak és a gyermekekkel szembeni visszaélés nem magánügy. A szervezők mindenkit arra bátorítanak, hogy vegyenek részt a programokon, tájékozódjanak, tegyék a témát a mindennapi diskurzus részévé. Csakis így érhető el valódi társadalmi változás, így valósulhat meg a nők és gyermekek valós védelme.

Generációról generációra teremtjük újra az erőszakot

A bántalmazók újabb és újabb generációjának kinevelését támogatjuk, ha nem merünk szembenézni vele, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy – hangsúlyozta Lundy Bancroft, a Lehet-e jó apa a bántalmazó című díjnyertes könyv szerzője az idei 16 Akciónap nemzetközi zárókonferenciáján.

“Biztonságot és védelmet a családban és a társadalomban” címmel 25 éves jubileumi szakmai konferenciát rendezett a NANE és PATENT egyesület a 16 Akciónap A Nők Elleni Erőszak Ellen kampány keretében. A rendezvényen bemutatták a legfrissebb hazai és nemzetközi kutatások eredményeit, és a szakértők megosztották saját tapasztalataikat is. Több előadó is kiemelte, hogy a nők elleni erőszak területén óriási a látencia. Dr. Wirth Judit, a NANE Egyesület jogi és közpolitikai szakértője előadásában hangsúlyozta, hogy a szexuális erőszak bűncselekmények elképesztően kis hányada, csupán 0,24%, a nők ellen elkövetett fizikai erőszakkal járó bűncselekmények 0,5%-a kerül mindösszesen regisztrálásra a rendőrségen. Dr. Garai Renáta, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa a kapcsolati erőszak bejelentések országos aktáit vizsgálta meg 2015-2018 között. Az eredmény azt mutatja, hogy mindösszesen 651 eset került hivatalos útra, holott a becslések szerint több mint 200 ezer ilyen ügy lehet országosan évente. Tovább súlyosbítja a képet, hogy a regisztrált szexuális bűncselekmények 65 százalékában kiskorú az áldozat. Azaz, a legtöbb áldozat nem kap megfelelő támogatást, és az elkövetőket továbbra sem vonják felelősségre. Mindez nem azért történik, mert az áldozatok nem kérnek segítséget. Kérnek, csak sok esetben nem kapnak megfelelő támogatást.

Dr. Spronz Júlia, a PATENT Egyesület vezető jogásza, valamint Dés Fanni a PATENT és NANE Egyesület kutatója az intézményi háttérről beszéltek, melyek magyarázhatják a fenti lesújtó adatokat. 2 éven keresztül végeztek kutatást arról, hogy az Európai Unió áldozatvédelmi irányelve hogyan valósul meg Magyarországon. „A rendőrök nem egyszer lebeszélik az áldozatokat a feljelentésről, az érintett nők áldozathibáztatással szembesülnek már a rendőrségi kihallgatás során, a távoltartásról hiányos információkat kapnak és nagyon kevés esetben rendelik el a hatóságok a végzést, a bírósági folyamatok évekig elhúzódnak, és az érintett nő biztonsága ez idő alatt a legkevésbé sem garantált” – számoltak be az áldozatok tapasztalatairól. Mindeközben Magyarországon még mindig várat magára az Isztambuli Egyezmény jogrendbe iktatása, ratifikációja. „A nők elleni erőszak a nők emberi jogainak megsértése” – jelentette ki az Isztambuli Egyezmény végrehajtását ellenőrző független szakértői bizottság, a GREVIO elnöke, Dr. Marceline Naudi. „Az Egyezmény ratifikálása nem csak egy, a megoldás felé tett gyakorlati lépés, hanem fontos politikai üzenet is lenne, amellyel mind a nemzetközi közösség, mind pedig az állampolgárok felé kimondja a hatalom, hogy a társadalomban nincs helye a nők elleni erőszaknak” – tette hozzá.

A Massachusetts államból bejelentkező Lundy Bancroft szerint számos tévhittel kell szembenéznünk a családon belüli erőszak kapcsán. A szakértő 30 éve dolgozik bántalmazó férfiakkal, több ezer esetettel találkozott, így jól ismeri az elkövetők pszichológiai profilját. Elmondása szerint sokan gondolják, hogy az erőszakot elkövető férfiak nagyon komoly stressz hatására válnak erőszakossá, esetleg dühkezelési problémáik vannak, de képesek a változásra. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ezek a férfiak mélyen hiszik, hogy erőszakos cselekedeteiket a nő – és sokszor gyermekeik – provokálják ki, más szóval a legkevésbé sem vállalnak felelősséget a tetteikért. A bántalmazó viselkedés módról fontos tudni, hogy valódi célja a hatalomgyakorlás. Ezt abból is lemérhetjük, hogy a szakítást, a válást követően – amikor a hatalom kicsúszni látszik a kezükből – változatos módszerekkel próbálják elérni, hogy az anyának a lehető legtöbb szenvedést okozzák. A szakértő egy új eszközre is felhívta a figyelmet, ami a szülői elidegenítés szindróma (parental alienation syndrome, rövidítve: PAS). Amikor a gyermek nem akar kapcsolatot tartani bántalmazó apjával, ahelyett, hogy az apa vállalná a felelősséget az erőszakos viselkedéséért, az anyára hárítja a felelősséget, és azzal vádolja, hogy az anya „elidegeníti” a gyermeket. Nem egyszer mindez a szakértők felkészületlensége miatt ahhoz vezet, hogy az apa megkapja a gyermek felügyeletét. A legrosszabb, amit egy gyerekkel el lehet követni, ha annak van kitéve, hogy egy erőszakos felnőtt környezetében nőjön fel. És nem csak azért, mert folyamatos félelemben él. A kutatások azt mutatják, hogy a bántalmazó környezetben felnövő fiúk 2-szer nagyobb valószínűséggel válnak maguk is bántalmazóvá” – zárta sorait Bancroft.

A fenti helyzet nem megváltoztathatatlan, de közösen kell tennünk a változásért. A tudás és tapasztalat megvan, de ennek megosztásához szükség van szakmai együttműködésre az állami intézményrendszer és azon civil szervezetek között, akik napi szinten dolgoznak áldozatokkal, ismerik a bántalmazás természetrajzát és a bántalmazó magatartását, és elengedhetetlen az Isztambuli Egyezmény ratifikálása. Egyéni szinten hasonlóan fontos, hogy tájékozódjunk, olvassunk minél többet a témában (a nane.hu oldalon számos ingyenes anyag elérhető), és kerüljük az áldozathibáztatást.

Ha vér folyik már késő!”

Követelések a Nők Elleni Erőszak Felszámolásának Világnapján

Jogunk van a biztonsághoz!”, „Ha vér folyik, már rég késő!”, ilyen és ehhez hasonló táblákkal vonult Budapest belvárosában szombat délután a Néma Tanúk felvonulás. A NANE és a PATENT Egyesületek által szervezett eseményen a résztvevők összegyűjtötték a nők elleni erőszakban érintett áldozatok és a velük szolidaritást vállalók követeléseit, amelyek az intézményrendszer komoly hiányosságaira világítanak rá. A követeléseket ma, a Nők Elleni Erőszak Felszámolásának Világnapján teszik közzé.

Az idei év során meggyilkolt nőknek emléket állító Néma Tanúk felvonulás a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen programsorozat nyitóeseménye. A rendezvény központi eleme, hogy rávilágítson a mai magyar valóságra: hetente egy nő, havonta legalább egy gyermek veszti életét családon belüli erőszak következtében. A résztvevők összegyűjtötték az igazságszolgáltatási rendszer és a rendőrség felé irányuló követeléseiket, amiket a Markó utcában a Kúria és Legfelsőbb Ügyészség épülete előtt; a gyámügy, az intézmény- és ellátórendszer felé irányuló követelések pedig a Szalay utcában, az EMMI előtt olvastak fel.

Az Egyesületek évtizedek óta hangosítják ki az érintettek állami védelemre és segítségre irányuló szükségleteit és kéréseit. Idén a kérések követelésekké váltak: egyre többen, egyre határozottabban, és egyre hangosabban kérik számon az államon, hogy lássa el alapvető feladatát – hogy ne nehezítse az áldozatok helyzetét, hanem védje meg és segítse őket és a gyermekeiket.

Az érintettekkel és támogatóikkal együtt az alábbi követeléseket támasztják az egyesületek az állam, a politikusok és az intézményrendszer felé. (A teljes lista itt érhető el):

 

Rendőrség

  1. Ha hívják a rendőröket családon belüli erőszak kapcsán, akkor MINDIG menjenek ki!
  2. A rendőrség mindig rendelje el az ideiglenes megelőző távoltartást, ha bántalmazásra gyanakszik! 
  3. A rendőrök kapjanak képzést, hogy felismerjék és tudják kezelni a nők elleni erőszak ügyeket!
  4. Ne abból induljanak ki a rendőrök hogy velük hogyan viselkedik a bántalmazó! Sok erőszakos férfi jól tud a rendőrökkel kokettálni! Ha pedig a bántalmazó a rendőrök felé is agresszívan lép fel, nem engedi be őket, ragadják meg az alkalmat hogy azonnal elvezessék, tartsák 24 órás őrizetben, főleg, ha alkoholos/drogos befolyás alatt áll! És mielőtt kiengedik, szóljanak az áldozatnak, hogy fel tudjon készülni!

Nyomozás

  1. A kihallgatást végző nyomozók járjanak el méltányosan és ne az áldozatot hibáztassák.
  2. A nyomozás során ne 4 alkalommal kerüljön sor a kihallgatásra, ahol mindannyiszor hosszasan és részletesen kell ecsetelnie az áldozatnak az őt ért erőszakot.

Bíróság

  1. A bíróság rendelje el és tartassa be a megelőző távoltartást és a távoltartást a nők elleni erőszak elkövetőivel szemben!
  2. A bíróságokon biztosítsanak külön helyet az áldozatnak és a bántalmazónak, hogy ne egy térben kelljen várakozniuk, és az áldozatot előbb engedjék ki, hogy ne kelljen egyszerre távozniuk. 
  3. A bíró ne legyen áldozathibáztató!

Gyerekelhelyezés

  1. A gyámhivatalban ne kényszerítsék rá a bántalmazottat, hogy mediációban kelljen részt vennie a bántalmazóval. A mediáció NEM működik és NEM helyes olyan felek között, ahol az egyik félelmet okoz a másikban és fenyegetést jelent rá nézve!
  2. Vegyék figyelembe, hogy érzik magukat a gyerekek, vegyék komolyan, ha félnek az apjuktól, vagy nem akarnak vele lenni! Segítsék őket azzal, hogy az anyánál helyezik el őket, és ne kényszerítsék őket és általuk a nőt is kapcsolattartásra a bántalmazóval! A gyerekeknek is joguk van a biztonsághoz és a szerető, félelemmentes környezethez!
  3. Automatikusan vonják meg a láthatási jogot a szülőtől, ha a gyereket/partnerét bántalmazza, ne kelljen éveket várni a hibás rendszerre! Időben avatkozzanak be, mielőtt a bántalmazó elrabolhatná a gyereket!

Szolgáltatások és intézményi folyamatok

  1. Intézményi árulás helyett áldozatvédelmet, segítséget, valódi gyerekvédelmet! Jogokat a gyerekeknek és az őket nevelő szülőknek! Ne csak a különélő szülőnek legyenek jogai!
  2. A rendszer ismerje fel az ismétlődő, összekapcsolódó eseteket és helyzeteket akkor is, ha mások a cím és helyzet szerint illetékes intézmények! Legyen kommunikáció az intézmények között, hogy be lehessen azonosítani a kényszerítő kontrollt és a különleges bánásmódot igénylő áldozatokat!
  3. A bántalmazót emeljék ki a családból, ne a gyermeket, és ne az áldozatnak kelljen elhagynia az otthonát! Nem ők követtek el bűncselekményt! Függetlenül attól, hogy az elkövető be van-e jelentve, van-e tulajdona az ingatlanon, mióta lakott ott, satöbbi, legyen távoltartva azoktól, akiket bánt! 
  4. Ratifikálják az Isztambuli Egyezményt!