Budapest, 2010. november 22.
Felvonulás és figyelemfelhívó programok a nőket érő erőszak ellen
A „16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen” idén kiemelten
a szülészeti erőszakra összpontosít hazánkban
November 28-án (vasárnap) 14 órakor a Pilvax Kávézótól indul és a Vörösmarty térre érkezik majd a „16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen” elnevezésű rendezvénysorozat figyelemfelhívó és megemlékező felvonulása. A számos civil szervezet, Esélyek Házai és magánszemélyek által szervezett eseménysorozat a nőket érő strukturális – ezen belül idén kiemelten a szülészeti – erőszak megfékezésének fontosságát hangsúlyozza.
Idén 9. alkalommal rendezik meg hazánkban a „16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen”programsorozatot november 25. (Nemzetközi Nap a Nők Elleni Erőszak Ellen) és december 10. (az Emberi Jogok Nemzetközi Napja) között. A kampány idei jelmondata „Egyenlőség, szabadság, erőszakmentesség”. Bár sokan úgy gondolják, hogy Magyarországon a nők és a férfiak egyenlőek, ez tévhit. A nők munkaerőpiaci helyzete még mindig lényegesen gyengébb, mint a férfiaké, gyerekvállalás után pedig sokan teljesen kiszorulnak onnan. Azok a nők, akik rendelkeznek munkahellyel a kettős teher súlya alatt görnyednek; az ún. üvegplafon jelenséget még mindig nem sikerült megszüntetni, amely egy bizonyos ponton túl nem engedi a női alkalmazottak előléptetését; a nők 15-20 %-kal kevesebbet keresnek az ugyanolyan munkakörben dolgozó férfiaknál. Az erőszak női áldozatait a jog nem védi megfelelően; a nők politikai részvételét elősegítő kvóta viták tárgya,ahelyett, hogy a döntéshozók végre felismernék, hogy a demokrácia nem vitakérdés. E jogegyenlőtlenségek kihatnak a szabadságra: a nők szabadsága és biztonsága valójában még mindig a férfiak döntésétől függ. A november 28-i felvonulásra ezért mindazokat várják, akik szerint a nők és férfiak egyenrangúsága a demokrácia alapvető feltétele, akik együtt éreznek a nők elleni erőszak áldozataival és családtagjaikkal, s akik a nyilvánosságot és a politikai élet szereplőit cselekvésre, a nők elleni erőszak megfékezésére szólítják fel.
A párkapcsolati erőszakban megölt nőknek emléket állító felvonulás idén is arra figyelmezteti a döntéshozókat, hogy a hiányos jogalkotás és az előítéletes jogalkalmazás az erőszak elkövetőinek intézményes bűnsegédjévé teszi őket. A partnerük vagy volt partnerük által bántalmazott nők száma Magyarországon becslések szerint közel félmillió. A nők jogainak semmibe vétele és a nőket érő brutalitás azonban az élet számos területén, így többek között a szüléshez való szabadság korlátozásában, és a kórházi szülészeti ellátásban is megnyilvánul. A szülészeti erőszak tárgykörének idén kiemelt szerepet szántak a szervezők, tekintettel a hazai törvényi szabályozás hiányából, illetve a meglévő egészségügyi szabályozás diszkriminatív alkalmazásából adódó súlyos problémákra, a nők szüléssel kapcsolatos önrendelkezési jogainak ebből következő korlátozására, a várandós nők és partnereik, a bábák, a dúlák, valamint a háborítatlan szülés jogát támogató orvosok megfélemlítését célzó jelenlegi meghurcolására.
A kampány két hete alatt többek között kerekasztal-beszélgetésekkel és filmvetítésekkel hívják fel a nyilvánosság figyelmét a strukturális erőszak problémájára.
A közel két évtizeddel ezelőtt az USA-ban életre hívott, mára világszerte megtartott kampány Magyarországon 10civil szervezet, két Esélyek Háza, magánszemélyek, és a rendezvényeknek helyszínt nyújtó intézmények együttműködésében valósul meg.
A felvonulás időpontja:
2010.november 28. 14 óra
Indulás:
Pilvax Kávéház (1052 Budapest, Pilvax köz 3.)
További információ:
Sajtókapcsolat:
Szabó Gabriella
Mobil: 06 30 248-5842
Temesvári Bernadett
Mobil: 06 30 465-1334
Sajtóközlemény 2.
Idén is felvonulással emlékeztek meg a nőket érő erőszak áldozatairól
Két héten át tartanak a strukturális erőszak megfékezését célzó programok
Budapest, 2010. november 28. A hagyományoknak megfelelően idén is a Néma Tanúk részvételével vonult végig a „16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen” elnevezésű kampányt hivatalosan megnyitó felvonulás, amely ezúttal a Pilvax Kávézótól indult és a Vörösmarty térre érkezett. A nők elleni családon belüli erőszak áldozataira megemlékező, s a társadalmat – különös tekintettel a politikai élet szereplőit – cselekvésre felszólító eseményt követően figyelemfelhívó és tájékoztató programok várják az érdeklődőket december 10-éig.
Hazánkban az ORFK nyilvántartása szerint idén eddig 42 nő halt meg családon belüli erőszak következtében. A partnerük vagy volt partnerük által bántalmazottak száma becslések szerint évente eléri a félmilliót Magyarországon. Minden ötödik nő él vagy élt már olyan kapcsolatban, ahol rendszeres testi bántalmazásban volt része, és még mindig hetente egy nő elveszíti életét ilyen körülmények között – ahogy ezt a 2010-es adatok is alátámasztják. A családok jelentős részében jellemző módon jelen van tehát a testi és nem utolsó sorban a lelki terror – bár erről gyakran még az áldozatok közvetlen környezete sem tud.
Segítség! De honnan?
Az Eurobarométer 2010-es felmérése alapján a magyar válaszadók 77%-a szerint a szigorúbb törvényi szabályozás nyújtana tényleges segítséget a bántalmazott nők számára. A közvélemény tehát markánsan megfogalmazza a hatékonyabb jogszabályok iránti igényt. Így nyilvánvaló félretájékoztatás, ha a kormányzat arra hivatkozik, miszerint a társadalom nem állna készen a hatékony és szigorú szabályozásra. Azonban sem ez, sem az egyes becslések szerint akár tízszeres látencia – ami azt jelenti, hogy csak minden tizedik eset jut a hatóságok tudomására –, sem a halálos áldozatok magas száma a jelek szerint nem gyakorolnak kellő nyomást a jogalkotásra.
A párkapcsolati erőszakkal foglalkozó civil szervezetek nyílt levelére adott válaszában az igazságügyi szaktárca arra az álláspontra helyezkedett, hogy folytatja az eddigi igazságügyi kormányzatok időhúzó taktikáját. Bár elismerik a párkapcsolati erőszak problémájának komplexitását, azonban álláspontjuk szerint „társadalmi problémát elsődlegesen társadalmi szinten kell kezelni”. Az 1095/2010. Kormányhatározat 22. pontja előírja a családon belüli erőszak fogalmának megfelelő jogágakban történő pontos meghatározását – 2011. december 31-i határidővel. Az erőszaktevők hatékony elrettentése tetteik elkövetésétől tehát további legalább egy évet várat magára.
A megfélemlített és bántalmazott nők számára lelki és jogi segítséget nyújtó segélyvonalhoz forduló áldozatok gyakran az anonimitás védőbástyája mögé rejtőznek, azonban egyre több az olyan telefonáló, aki tisztában van helyzete jogtalan voltával, és nem az anonimitásban, hanem a hatékony jogvédelemben látja biztonsága zálogát. A családon belüli erőszak elszenvedői – a világ több országában, köztük Magyarországon is, elvégzett felmérések szerint 95%-ban nők – főként azért félnek bántalmazóiktól, azért szégyellik áldozattá válásukat és azért érzik magukat anyagilag és fizikailag kiszolgáltatottnak, mert megtapasztalták, hogy az intézményrendszer és a jog nem nyújt védelmet számukra.
Bár egyre többen – köztük ismert sportolók és színészek – merik nyíltan felvállalni, hogy párkapcsolati erőszak áldozatai, a tények még mindig azt igazolják, hogy a bántalmazott nők nagy része egyáltalán nem vagy csak nagyon későn kap segítséget.
A szervezeteinkhez forduló nők rendszeresen arról számolnak be, hogy a súlyosan bántalmazó apa számára is kötelesek biztosítani a gyermek(ek) láthatását. Amennyiben pedig gyermekeik védelmében az anyák ezt mégis megtagadják, akkor először pénzbírságolással, majd kiskorú veszélyeztetése miatt büntetőeljárások indításával próbálják meg őket ellehetetleníteni. A legsúlyosabb probléma tehát az, hogy azok az intézmények, szervezetek, akik az áldozatok védelmére lennének hivatottak, nemhogy nem segítenek, de kifejezetten a bántalmazottak ellenében lépnek fel. Jogsegély-szolgálatunkat idén több olyan bántalmazott nő is megkereste különböző büntetés-végrehajtási intézményekből, akik hosszú hónapokat töltöttek előzetes letartóztatásban, vagy tíz éven felüli szabadságvesztést kaptak büntetésül, miután hosszan tartó, súlyos szexuális és fizikai erőszak elszenvedése után megvédték magukat. Világosan látszik ügyeinkből, hogy amíg a párkapcsolati erőszak a jog számára nem megfogható, addig az áldozatok hatékony védelme helyett az áldozathibáztatás, a másodlagos viktimizáció és az elkövetők felelősségének az elmosása a jellemző tendencia.
Szülészet=erőszak?
Közel egy évtizede rendezték meg először Magyarországon a „16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen” elnevezésű eseménysorozatot, amelynek szükségessége a párkapcsolatokban megnyilvánuló brutalitás egyre nyilvánvalóbb felszínre kerülésével az évek során sem vesztett aktualitásából. A figyelemfelhívó és felvilágosító célzattal megszervezett kerekasztal-beszélgetések és filmvetítések ebben az évben a családon belüli erőszak mellett a szülészeti erőszak problémakörére koncentrálnak – tekintettel többek között a nők szüléssel kapcsolatos önrendelkezési jogainak korlátozását eredményező jogi helyzetre, és az e jogukkal élni kívánó nők, partnereik, és az őket ebben segítő szakemberek megfélemlítését célzó sorozatos intézkedésekre.
„Az anya joga eldönteni, hogy gyermekét hol akarja világra hozni” – olvasható a NEFMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságának kijelentése a Minisztérium honlapján. Ennek ellenkezőjéről tanúskodnak azonban mindazok a sajnálatos események és intézkedések, amelyeket az otthonszülést választó anyáknak és az őket segítő szakembereknek kell elszenvedniük. A szakmai szervezetek és az új egészségügyi kormányzat október közepén egyeztetést tartott az intézeten kívüli szüléssel kapcsolatos jogszabályi hiányosságok megszüntetése érdekében. Ebben az esetben is elmondható – ahogyan a családon belüli erőszak hatékony szankcionálásáról –, hogy az áttörést jelentő jogszabályi változások még váratnak magukra.
A probléma megoldásáig mit tehetnek mindazok, akik háborítatlan körülmények között szeretnének életet adni gyermeküknek intézményi kereteken kívül? Valóban felelőtlen szülők és szakemberek sokasága választja és támogatja a természetes körülmények között lezajló szülés lehetőségét? Vagy ezt csak azok állítják, akik erkölcsi és anyagi vesztesei lehetnek az egészségügyi intézményeken kívüli (otthon)szülésnek, akiknek szakmai létjogosultsága kérdőjeleződhet meg akkor, ha Magyarországon is – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalásának megfelelően- elismerést nyer az otthonszülés biztonságos volta? Valóban szükség van-e minden, általánosnak tekinthető rutin beavatkozásra és eljárásra a gyermekét kórházi körülmények között világra hozó nőnek?
A családon belüli és a szülészeti erőszak témakörök kapcsán felmerülő kérdésekre válaszokat kaphatnak az érdeklődők november 25. (Nemzetközi Nap a Nők Elleni Erőszak Ellen) és december 10. (az Emberi Jogok Nemzetközi Napja) között.