SAJTÓKÖZLEMÉNY
A NANE Egyesület 2003. november 29.-én, szombaton 14 órai kezdettel ismét megtartja a Néma Tanúk Felvonulást, melyet először tavaly rendeztünk meg. A felvonulás a Legfelsőbb Bíróság épülete elől indul, és az Igazságügyi Minisztérium elé érkezik.
A Néma Tanúk felvonulás keretét a Nemzetközi 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen adja, mely november 25.-étől december 10.-éig tart. E rendezvénysorozat keretében a világ számos országában – a kelet-közép európai régióban szinte mindenhol – civil szervezetek szervezésében milliók emlékeznek meg a nők elleni erőszak áldozatairól, és hívják fel a figyelmet arra, hogy az állam nem háríthatja el felelősségét a nők elleni erőszak elleni küzdelemben.
A Néma Tanúk piros színű, életnagyságú emberi alakot formázó sziluettek, melyek a családon belüli erőszak, a partnerbántalmazás és a fenyegető zaklatás („stalking”) során az elmúlt egy évben meggyilkolt nőknek állítanak emléket. A NANE Egyesület által elemzett rendőrségi hírek és napi sajtó megerősítik azt az adatot, hogy továbbra is hetente legalább egy nőt ver agyon, szúr halálra, vagy lő le (volt) férje vagy (volt) élettársa, és hogy változatlanul háromnaponta belehal valaki családon belüli erőszakba, amelynek áldozatai elsősorban nők és gyerekek, valamint azok a bántalmazó férfiak, akik ellen áldozatuk fegyvert ragad. A felvonuláson résztvevők elolvashatják a 2002. novembere és 2003. novembere között meggyilkolt áldozatok nevét és haláluk körülményeit, és tanúságot tehetnek az erőszak ellen.
A felvonulás résztvevői a sziluettekkel, mint „néma tanúkkal” gyülekeznek a Legfelsőbb Bíróság előtt (Bp. V. Markó u. 16.) délután ½ 2 és 2 óra között. Ezzel az Országos Igazságszolgáltatási Tanács – mint a bíróságok működését, a bírák képzését iránytó legfőbb szerv – és a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Dr. Lomnici Zoltán figyelmét szeretnénk ráirányítani arra, hogy a bíróságoknak – a jogalkalmazás végső fórumainak – szükséges megismerkedni a nők elleni erőszak jellemzőit leíró tudományos ismeretekkel ahhoz, hogy a nőkkel szembeni előítéletektől és szexizmustól mentes ítélkezési gyakorlatot folytathassanak. E helyszínt választottuk továbbá azért is, mert a Legfelsőbb Bíróság épületével szemben található a Fővárosi Bíróság: az a bíróság, amely a készülő Egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény alapján indítandó perekre a tervezet szerint kizárólagos illetékességgel bír majd. Szeretnénk tehát az igazságszolgáltatás legfőbb vezetőjét e rendezvénnyel emlékeztetni arra is, hogy a nőkkel szembeni diszkriminációk – akár erőszak, akár egyéb formában nyilvánulnak meg –jellemzőinek ismerete nélkül e bíróság sem lesz képes a törvényben előírt feladatainak megfelelni.
Az Igazságügyi Minisztérium helyszínként való választásával az Egyesület a családon belüli erőszak témájában zajló elhúzódó, a nyilvánosságtól és a civil szakértőktől távol zajló jogalkotási folyamatra kívánja felhívni a figyelmet, és felszólítani Dr. Bárándy Péter minisztert, és Dr. Gönczöl Katalint, a bűnmegelőzési koncepció kidolgozásáért felelős helyettes államtitkárt, hogy a családon belüli erőszakkal szembeni jogalkotási folyamatba vonják be azokat a civil szervezeteket, amelyek szaktudásukkal segítségükre lehetnek a hatékony jogszabályok és koncepciók kidolgozásában. A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003 (április 16) sz. országgyűlési határozat 2004. március 31.-ét jelölte meg határidőnek az Igazságügyi Minisztérium számára. Eddig kell tehát az IM-nek kidolgoznia a távoltartásra vonatkozó jogszabály-tervezetet. A határidőből több mint hét hónap már eltelt. Az IM-nek már csak négy hónapja van a javaslat kidolgozására, s a civil szervezetek még nem látták e tervezetet. Az áldozatokkal foglalkozó civil jogvédő szervezetek tudni szeretnék: mi történik az államapparátusban a nők elleni erőszak, és azon belül a családon belüli erőszak megfékezésére?
Végül, de nem utolsósorban a rendezvénnyel ismét hangsúlyozni akarjuk a családon belüli erőszak valóságát. Az elmúlt egy évben tapasztalataink szerint ugrásszerűen megnőtt a téma ismertsége, de ezzel egy időben megerősödtek azok a hangok is, melyek megkérdőjelezik egyrészt az állami szerepvállalás fontosságát, másrészt a nők elleni erőszak témájával közel egy évtizede behatóan foglalkozó civil szervezetek által feltárt valóságot. A felvonulással azt is szeretnénk jelezni, hogy a küszöbön álló EU csatlakozás fényében mind az állam, mind a különböző érintett szakmák képviselői számára alapvető fontosságú, hogy áttekintsék a bőségesen rendelkezésre álló hiteles (ENSZ, WHO, Európa Tanácsi, és más tudományos igényű) információkat, és álláspontjukat és további tevékenységüket arra építsék. A társadalom, a választópolgárok és számos szakember – köztük a civil szférában dolgozók is – elvárják, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás e tudások figyelembe vételével történjék Magyarországon.