Labrisz Leszbikus Egyesület – Hatfaludi Judit: Testkép (felolvasta: Kövesi Györgyi)
Hatfaludi Judit: Testkép (Gabinak)
„Én se mindig szerettem a testem. Tizenhárom évesen álltam a tükör előtt, toporzékolva téptem a ruhám és üvöltöttem az anyámnak, hogy utálom magam. Nyilván ő a felelős, hogy ilyen ronda gyereket szült.
Tizenhárom éves, még alig kifejlődött testem az utca veteránja volt. Már megfogdosták, megcsipkedték, megkritizálták, kifütyülték, bemérték, szemmel levetkőztették, letapizták, hozzádörgölőztek, ajánlatokat tettek neki és megint végigfogdosták. A tömegközlekedés a kamaszlányok rémálma. De ott legalább elbújhatsz. Vagy választhatod gyalogosan a „de megbasználak, kisanyámat”-et és a több száz métert megelőző terrort, a lecsupaszító kaján röhögést. Persze, hogy a tiétek az utca, fiúk. Ha nem tudnánk, esetleg még pisiljétek össze, jelöljétek körül vizeletkordonnal.
Múltkor elmeséltem ezeket, amúgy közömbösen. Egy jóindulatú férfiarc meredt rám, csodálkozástól tágra nyílt szemekkel.
– Tényleg ezek történtek veled? – Melyik nővel nem? – meredtem rá döbbentem. Tényleg lehet, hogy ő ezt nem tudta? Ez a hétköznapi valóság.
Mert mi hallgatunk. Hallgatunk és továbbmegyünk. Esetleg kurvaanyázunk és továbbmegyünk. Úgy csinálunk, mintha fel sem vennénk, sőt el is hisszük, hogy rólunk már minden lepereg. De a testünk, a krónikás, mindent megjegyez.