Hoffmann Kriszta beszéde a NANE Egyesület, a Patent Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő szövetség nevében
Hoffmann Kriszta vagyok, szociális munkás és a NANE Egyesület munkatársa.
Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a NANE Egyesület, a Patent Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség nevében.
Szeretném az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának megköszönni, hogy immár másodszor biztosít helyet ahhoz, hogy méltóképpen tudjunk emlékezni azokra a nőkre, akik az elmúlt évben veszítették életüket párkapcsolati erőszak következtében.
A NANE Egyesület önkéntesei az idén is átnézték a sajtót a párkapcsolati erőszak áldozatairól szóló híradások után kutatva. A Néma Tanúk pajzsain azoknak a nőknek a rövid történetét ismerhetik meg, akik gyilkosság áldozatai lettek az elmúlt 12 hónapban.
Azonban pontosan tudjuk, hogy nem csak ennyi áldozata van a nők elleni párkapcsolati erőszaknak Magyarországon, mint ahány bábút felvonultatunk.
Pontosan tudjuk, hogy hazánkban jelenleg is nők százezreinek naponta része van a párkapcsolati erőszak legkülönbözőbb formáiban.
És ennek az erőszaknak a következményei nem tűnnek el nyomtalanul.
A különböző intézményeknek, hatóságoknak mint a rendőrség, a szociális és egészségügyi szolgáltatók, az áldozatok védelme és segítése a feladatuk. Ha ezt nem teszik, és nem állítják meg az elkövetőket, akkor az erőszaktevők akadálytalanul folytathatják pusztításukat.
Segítőként nagyon sok érintett nő tisztel meg a bizalmával, osztja meg velem a történetét. Szeretném a magam és a munkatársaim nevében is megköszönni ezeknek a nőknek mindazt, amit tőlük, a túlélőktől tanulhatunk.
És szeretném, ha emlékeznénk azokra a nőkre, akik minden erőfeszítésük ellenére nem élik túl az őket érő erőszakot, mert az intézmények cserben hagyják őket.
Idén rendhagyó módon, a NANE Egyesület egy olyan nő történetével szeretne emlékezni és emlékeztetni, aki soha nem fog bekerülni az igazságügyi statisztikákba mint áldozat, pedig belehalt a párkapcsolati erőszakba.