Beszédek 2015 – Beck Magdi (AVM)

Beck Magdi (az AVM Hajléktalan Nők Egymásért Csoportjának tagja) beszéde

Bemutatkozom: a nevem Beck Magdi, öt éve vagyok a Város Mindenkié civil csoport önkéntes aktivistája. Én is érintve voltam annak idején, mert a válásom miatt a közös lakásból el kellett költöznöm a két gyerekemmel, az egyiket sikerült kollégiumba elhelyezni, a másikkal anyaotthonba kerültem. A szerencsém az volt, hogy a gyerek óvodába járt, nekem pedig volt munkahelyem. Az AVM-ben különböző munkacsoportok vannak, én a “Lakhatási” és a “Hanem” (a hajléktalan nők egymásért) munkacsoport tagja vagyok, erről fogok most bővebben beszélni. A Hanem tagjainak személyes tapasztalatai és a hozzánk forduló nők panaszai alapján nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy nagy gondok vannak az állam által fenntartott intézményekkel. Ezek gyakran tovább rontanak a lakásgondokkal küzdő nők helyzetén.

Összefoglalom a főbb problémákat és hiányosságokat, amiket jeleztek felénk a lakhatási gondokkal küzdő anyák. Ezeken szeretnénk hosszú távon változtatni! Az állam válasza a nők lakhatási gondjaira legjobb esetben a Csáo (családok átmeneti otthona) vagy anyaotthon, ahová nagyon hosszú várakozás után, a tömeges várakozás miatt szinte lehetetlen a bejutás. Először jelentkezni kell, mindenkinek egyénileg, külön-külön minden intézménybe, nincs egy egységes rendszer és segítséget sem kapnak ehhez az anyák a családsegítőben vagy a szociális munkásuktól. Volt olyan eset, hogy telefonon regisztráltatta magát az anyuka, akkor azt mondták neki, hogy várólistára került, de amikor később személyesen érdeklődött, azt mondták neki, nem tudnak a regisztrációjáról. Az is átláthatatlan, hogy milyen szempontok alapján döntenek a bejutásról. Térítési díj ellenében sok helyen az kap előnyt akinek több pénze van, pedig ide a szegény sorsú anyák kerülnek.

Ha bejutnak a Csáo-ba vagy anyaotthonba, akkor gyakran megalázás éri őket. Mit értek ezen? Nincs magánszféra. Tudunk olyan helyről, ahol egy héten egy nap, két órára lehet vendéget fogadni. A szociális munkások bemehetnek, rendezkedhetnek a szobájukban. A legtöbb Csáo vagy anyaotthon tömegszállás, egy szobába több anya és a gyerekeik vannak bezsúfolva, közös a fürdő, WC, konyha. A nők panaszkodnak, hogy a szociális munkások állandó felügyelete alatt állnak, folyamatosan figyelik, mit tesznek a gyerekeikkel. Érintettek mondták nekünk, hogy este 10 után már nem engedik ki őket cigizni, megszabják nekik, hogy mikor szellőztessenek, mennyi holmijuk lehet stb.
A Csáo-ban max. 2 évig maradhatnak a családok (1 év + 1 iskolaév), ha nincs térítési díj tartozásuk. Ezek után hatalmas nyomást gyakorolnak a családokra, hogy találják ki a lakhatási megoldásukat! Lelki nyomást gyakorolnak, és ha nincs megoldás, “elveszik a gyereküket”! Pl.: Volt olyan nő, aki öt gyerekével lakott az anyaotthonban, terhes volt a hatodik gyerekével, de azt már nem engedélyezték, hogy oda vigye. Azt mondták neki, keressen magának más helyet. A nőknek nincs érdekvédelmük ezekben az intézményekben, ha valakivel méltatlanul vagy igazságtalanul bánnak, kitehetik és ki is teszik az otthonból, csak az intézményvezető vagy annak fenntartójához fordulhat, ha egyáltalán tudja, hol kell panaszt tennie. Bárkit elhelyezés nélkül elküldhetnek, nincs jogi kötelezettségük, hogy más lakhatást szerezzenek neki.

Pedig az intézményen belül kötelező az érdekérvényesítő fórum megszervezése. Ebben elvileg benne van az intézményvezető, szociális munkás + az ott lakók közül 2-3 fő, de ha véleményezik a problémákat, akkor meg akarnak szabadulni tőlük. Ez történt egy budapesti anyaotthonban egy tagunkkal, arra hivatkoztak, hogy sok holmija van, ezért egy héten belül hagyja el az anyaotthont. Az AVM mindent megpróbált, hogy segítsen, de kitették őt. Az AVM talált neki és a három gyerekének krízisszállót, a csepeli otthon ebben sem segített nekik. Onnan pedig egy albérletet is találtunk nekik.

Sok otthon csak bizonyos kerületekből fogad be családokat. Ha várandós a nő, könnyen lehet, hogy ha szülésig nem sikerül felvételt nyernie, ez esetben a kórházból nem viheti ki a gyerekét. Pedig a Gyermekvédelmi törvény kifejezetten tiltja, hogy a szülők lakásgondjai miatt állami gondozásba helyezzenek gyermeket!
A Csáo-k nem akadálymentesek, nincs speciális intézmény vagy szolgáltatás a fogyatékkal élő anyáknak. Sok esetben a nők a családon belüli erőszak áldozatai, segítséget kérnek a családsegítőtől, a Csáo-tól, anyaotthontól, de az intézmény nem lép fel segítőként. A gyerek kiemelésével fenyegetik az anyát, nem a bántalmazót emelik ki a családból!

Nagyon fontos: Ha az anya nem tudja megoldani a lakhatását, ELVESZIK TŐLE A GYEREKÉT! A gyerekelvétel a hatályos törvényekbe ütközik, mert a törvények is kimondja, szegénység miatt senkitől nem vehetik el a gyerekét! Sajnos a gyakorlat teljesen más. Kovács Vera kollégánk a diplomamunkájához folytatott kutatásában azt találta, hogy a gyermekkiemelés (legalább egyik) oka nagyon sok esetben az elégtelen lakhatás!!! Az AVM beadványára az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 2014-es jelentésében elmarasztalta Magyarországot, mert ezt a jogsértő gyakorlatot folytatja. A szociális bérlakások kialakításának és a gyermekek családban tartásának fontosságát hangsúlyozta!
MEGOLDÁS: Állami feladat a szociális bérlakásrendszer újragondolása törvényi szinten, az üresen álló bérlakásokat ki kellene adni a nehéz helyzetben élőknek. Célunk: LAKHATÁSHOZ VALÓ JOGOT! A döntéshozók foglalják törvénybe és az intézmények kényszerítsék ki a lakhatáshoz való jogot!!! Felelős lakáspolitikát és szociális bérlakásokat! Sok és nagyon fontos feladatok ezek, ezért mindent megtesz az AVM.

Köszönöm figyelmüket! Beck Magdi, az AVM tagja