NANE beszéd, Csapó Kriszta, 2024
Csapó Kriszta vagyok, magyar szakos bölcsész, szociálpedagógus hallgató, a NANE Egyesület munkatársa, feminista.
Nyáron egy nőügyi könyvtárban végeztem a szakmai gyakorlatom, ahol rátaláltam egy feminista mesékről szóló könyvre. Az egyik mesét, amit kifejezetten feministaként említett a szerző, Anthony Browne írta 1986-ban és Malac-mese címmel fordíthatnánk magyarra..
Ebben a mesében egy négytagú családról olvashatunk. Apa, anya, és a két kisfiuk élnek egy szép házban, szép kerttel, szép autóval. A gyerekek egy nagyon komoly iskolába járnak, az apukának egy nagyon komoly állása van, az anya pedig – amellett, hogy neki is van fizetett munkája – éjjel-nappal mos, vasal, takarít és főz a követelőző családtagjaira. (Idáig elég ismerős történet ez sokunknak.) Aztán egy nap, amikor a gyerekek hazaérnek az iskolából, és az apuka is hazatoppan a munkahelyéről, az anyuka hűlt helye várja őket, és egy szépen beborítékozott cetli, amin azt írja: “Disznók vagytok.”
A mese itt akár véget is érhetne, de tovább olvasva kiderül, hogyan próbálnak az apa és a két fiú gondoskodni magukról (nem sok sikerrel), és hogyan ürül ki a kamrájuk, hogyan alakul át disznóóllá a lakásuk és hogyan változnak át ők maguk is valóban malacokká pár oldal után. Ekkor mindenki meglepetésére beállít az anyuka, és a malackák könyörgésének engedve úgy dönt, a családjával marad. Onnantól az apuka vasalt és mosogatott, a két gyerek vetette be az ágyakat, mindannyian részt vettek a főzésben – és néha még élvezték is egy kicsit a házimunkát. Az anyuka pedig nagyon boldog volt, és mosolyogva autót szerelt.
—
Bár ez egy feminista mese, de nem rólunk szól, ez nem a mi mesénk.
Ez nem a magyar valóság meséje, nem a magyar családok meséje, nem a magyar nők és gyerekek meséje.
Végképp nem annak a minden 5. Magyarországon élő nőnek a meséje, akit már legalább egyszer bántalmaztak fizikailag élete során;
nem annak a közel kétmillió nőnek a meséje, akik 75 éves koruk előtt éltek valamikor súlyos lelki erőszakot használó partnerrel párkapcsolatban;
nem annak több, mint 200 ezer nőnek a meséje, aki jelenleg is olyan párkapcsolatban él, amiben fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozatává teszi a partnere;
nem annak a 35 ezer lánynak, akiket szexuális erőszak ért 15 éves kora előtt;
nem annak a több, mint félmillió olyan magyarországi nőnek, akit anyagilag ellehetetlenít a partnere a gazdasági erőszak eszközeivel;
és nem annak a 26 áldozatnak a meséje, akik az utóbbi egy évben elvesztették az életüket családon belüli erőszak során.
A mi valóság-meséinkben minket a rendszer cserben hagy ahelyett, hogy védelmezne. Könnyedén kilép az ajtón, elengedi a nők és a gyerekek kezét. Pedig nem csak igényünk, hanem jogunk van hozzá, hogy megvédjenek minket. Az államnak, a hatóságoknak kötelessége lenne védelmet biztosítani, és nem közreműködni abban, hogy ma némán álljanak köztünk a néma tanúk.
A nők boldogan élnek, amíg.
Amíg joguk van a biztonsághoz,
joguk van a megfelelő igazságszolgáltatáshoz,
joguk van a távoltartáshoz,
amíg bízhatnak az erőszakot elkövetők hatékony megbüntetésében,
amíg a hatóságok elismerik, hogy házastársak között is létezhet nemi erőszak,
amíg rendelkezhetnek a saját pénzük és karrierjük felett,
amíg az áldozatokat támogatják a rendőri intézkedések során,
mindezt egy olyan rendszerben, ami kérdés nélkül elítéli a családon belüli erőszakot, a bántalmazást.
Pontosabban, “a nők és a gyerekek boldogan élnének, ha…”
A nők elleni erőszak felszámolásának világnapja lesz hétfőn, november 25-én, és mi, akik ma itt vagyunk, pontosan tudjuk, hogy a nők elleni erőszak nem mese, hanem magyar nők millióinak a mindennapi valósága és hogy nem is elég a következő 16 nap a felszámolására. De arra elég, hogy újra minél hangosabban kimondjuk a mi történetünk első mondatait: “A nők majd boldogan élnek, HA…”
Ez a 22. év, amikor együtt vagyunk ezen a megemlékezésen, és úgy érzem, egyre hangosabbak vagyunk. Egyre hangosabban tudjuk kimondani, hogy mi következik a HA után.
Nőjogi szervezetek főbb követelései, Juhász Borbála, Női Érdek
Szerző: Pap Enikő
A nők elleni erőszak, a párkapcsolati erőszak, a családon belüli erőszak megelőzhető, ahogy az áldozatok védelme és az elkövetők felelősségre vonása is biztosítható. Létezik szakszerű, hatékony fellépés – ehhez alapvető, első lépés, hogy felismerjük: hol vannak a hibák, a hiányosságok a rendszerben, s megfelelően orvosoljuk ezeket. Évről évre, újabb és újabb Néma Tanúk mellett állva, sokszor magunkat is ismételjük… De nem adjuk fel, és remélhetőleg minél többen követeljük a szükséges intézkedéseket. A legsürgetőbb lépésekként az alábbiakat várjuk el.
- Határozott állami fellépést a nők elleni erőszak minden formájával szemben – legyen az párkapcsolati, szexuális erőszak vagy zaklatás. A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célzó Isztambuli Egyezmény szellemében zéró toleranciát az erőszakkal szemben. A megelőzést, az áldozatok védelmét és az elkövetők felelősségre vonását egyaránt célzó cselekvési program kidolgozását és végrehajtását, nemzeti és helyi, önkormányzati szinten egyaránt.
- A párkapcsolati és a családon belüli erőszakra vonatkozó büntetőjogi és a távoltartási szabályok módosítását, hogy az áldozatok legszélesebb köre kapjon védelmet – akkor is, ha az áldozat és az elkövető nem élt vagy él együtt, nem minősül hozzátartozónak, vagy ha elutasított udvarló az elkövető. A távoltartás kiszabható idejének növelését az áldozatok biztonsága érdekében, akár az eljárások idejére, akár ezeket követően. A távoltartás gyakorlati hasznosítását.
- A mediáció – és hasonló, a felek egyenlő helyzetére épülő módszerek – jogi tilalmát a nők elleni erőszak, a párkapcsolati és a családon belüli erőszak eseteiben. Annak biztosítását, hogy az eljáró szakemberek az erőszak-eseteket felismerve kizárják a mediációt, közvetítést, békéltetést ezekben az esetekben.
- Annak törvénybe foglalását és biztosítását, hogy a szülői felügyeleti jogra és a gyermekkel való kapcsolattartási jogra vonatkozó döntések esetén megfelelően figyelembe veszik az erőszakos cselekményeket, előzményeket. Annak biztosítását, hogy a szülői felügyeleti vagy kapcsolattartási jog gyakorlása nem veszélyezteti az áldozatok, a gyermekek jogait és biztonságát. A szükséges eljárások, szakmai szabályok bevezetését és betartatását ennek megfelelően.
- Az áldozatok jogainak érvényesülését akadályozó szabályok megszüntetését a nők elleni erőszak, a párkapcsolati és a családon belüli erőszak eseteiben: különösen a magánindítvány előírásának, a magánvádas eljárások, vagy a látlelet díjának eltörlését.
- A párkapcsolati és családon belüli erőszak esetén kötelező kockázatelemzést és kockázatkezelést az összes érintett hatóságnál – fel kell mérni és kezelni kell az emberi életet fenyegető kockázatokat, a helyzet súlyosságát és az erőszak ismételt elkövetésének kockázatát. Kellő odafigyelést és biztonsági intézkedéseket a különösen veszélyes helyzetekre – például ha a bántalmazott a kapcsolatot megszakítja, vagy az elkövető szabadulása esetére.
- A nők elleni erőszak, a párkapcsolati, családon belüli erőszak, gyermekek elleni erőszak, szexuális visszaélés minden formája esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetést az elkövetőknek.
- Az érintett szakemberek, jogalkalmazók szakszerű fellépésének és együttműködésének biztosítását. A gyermekvédelmi jelzőrendszer és a családon belüli erőszak megelőzésére szolgáló jelzőrendszer működésének felülvizsgálatát, javítását. Az együttműködést, az információ- és tapasztalat-megosztást célzó, rendszeres helyi és országos fórumokat.
- Az összes érintett szakember, jogalkalmazó megfelelő képzését, továbbképzését, kellő részletességgel és tartalommal, a nemzetközi és tudományos standardokon alapulva. A nők elleni erőszakkal, a párkapcsolati és a családon belüli erőszakkal szembeni fellépésre vonatkozó szakmai szabályok, irányelvek, módszertani útmutatók felülvizsgálatát, fejlesztését. Azon szakmáknál, ahol nincsenek ilyen szabályok, útmutatók, ezek kidolgozását és gyakorlatba ültetését.
- A specializáció, ügyekre szakosodás elősegítését a nők és gyerekek elleni erőszak eseteire nézve. Annak biztosítását, hogy csakis a területhez értő, speciális szakértelemmel rendelkező, külön képzést végzett szakemberek járhassanak el ilyen ügyekben.
- Megfelelő kivizsgálást, felelősségre vonást és következményeket azokban az esetekben, ahol a nem szakszerű intézkedés, az intézkedések elmulasztása, a szakmai hibák az áldozatokat és gyermekeiket további kockázatnak, veszélynek, károsodásnak tették ki.
- Az áldozatsegítő rendszer fejlesztését. A családon belüli erőszak áldozatait befogadó intézmények férőhelyeinek nővelését. A áldozatok tartós és biztonságos elhelyezését; a bérlakások rendszerének fejlesztését az erőszakos kapcsolatból kilépő nők lakhatási biztonságának segítésére. Speciális szolgáltatásokat a párkapcsolati, családon belüli erőszak áldozatai, és a szexuális erőszak, nemi erőszak, szexuális kizsákmányolás áldozatai számára. Olyan áldozatsegítő rendszert, amely biztosítja, hogy az erőszak áldozatait nem traumatizálják, nem hibáztatják, s nem teszik ki szükségtelen, felesleges továbbirányítási folyamatoknak.
- A média ösztönzését arra, hogy az áldozatok jogait, méltóságát és biztonságát, a zéró tolerancia elvét figyelembe veszik, és kerülik az áldozathibáztatást, nem normalizálják, nem bagatellizálják az erőszakot.
A szakértő civil szervezetek bevonását a jogalkotásba, a szakpolitikák, az intézkedések tervezésébe és végrehajtásába. Valódi konzultációt és együttműködést ezen szervezetekkel, a szakmai javaslatokat figyelembe véve – hogy az áldozatok hangja, tapasztalata, valósága, és szükségletei határozzák meg és irányítsák az erőszakkal szembeni fellépést, a meghozott intézkedéseket.