16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen

Benkő Fruzsina beszéde a 16 akciónap 2008. november 23-ai megnyitóján

Én azért vagyok ma itt, hogy tisztelegjek a prostitúció női áldozatai előtt. Hogy felhívjam a figyelmet azoknak a lányoknak és nőknek a sorsára, akik prostituáltként nap mint nap életveszélyben vannak, és akiket nap mint nap kizsákmányolnak és megerőszakolnak. Hogy emléket állítsak azoknak a lányoknak és nőknek, akiket prostituáltként megölnek, és azoknak, akik a prostituált lét valamely következménye folyamán halnak meg.

Ma Magyarországon nők és lányok ezreinek életét teszi tönkre az a férfi-előjogokat elismerő felfogás, mely szerint a férfiaknak joguk van megvásárolni más emberek testét. Ez a felfogás legitimmé teszi, hogy a futtatók úgy kereskednek a szűz kisgyerek, a széparcú, kamasz cigánylány vagy a terhes nő testével, mintha az egy darab hús volna. A prostitúcióban nincsenek szabályok, a prostituáltaknak nincsenek jogaik. És a társadalom, amelyben élünk, szemet húny efölött. A magyar közvélemény nem ítéli el egyhangúlag a prostitúciót és nem ítéli el egyértelműen a futtatókat és a kuncsaftokat. És így azok a férfiak, akik lányokat és nőket vernek meg, adnak el és erőszakolnak meg, megússzák. Nyugodt lelkiismerettel, újra és újra tehetik ezt meg úgy, hogy közben meg vannak róla győződve, hogy ehhez joguk van. És a társadalom, a döntéshozók, a szakemberek és a hétköznap embere ugyanúgy nem vesz tudomást erről, ahogy azt megtette ezeknek a lányoknak és nőknek a gyerekkorában, akkor, amikor bántalmazták őket, vagy akkor, amikor megerőszakolták őket. Amikor elkezdtek kimaradozni az iskolából, amikor elkezdték vagdosni a karjukat és amikor elkezdtek minden drogot beszedni, ami az útjukba került. Amikor először kiállították őket az utcára, pedig akkor még nem voltak többek 14 évesnél. De az ő esetükben ezt a folyamatot senki nem állította meg. Se a szomszéd, se a tanár, se a szociális munkás, se a rendőr. Ezek a lányok és nők már gyerekként azt tanulták meg, hogy nincs joguk a biztonsághoz, a méltósághoz, az élethez. Prostituálttá váltak, de nem azért, mert azzá akartak válni. Prostituálttá váltak, mert rákényszerítették őket, és a környezetük ezt hagyta.

Mert ez közös felelősség. Közös felelősségünk, hogy egy gyerekkel és nővel se történhessen meg, hogy prostitúcióra kényszerítsék. Közös felelősségünk, hogy segítsünk, ha azt látjuk, hogy egy gyereket bántanak, elhanyagolnak vagy lekurváznak. Közös felelősségünk, hogy ha fiatalokat látunk az autóút mentén, ne menjünk el mellettük szó nélkül, hívjunk segítséget. Közös felelősségünk, hogy ha megtudjuk egy férfi ismerősünkről, hogy helyesli a prostitúciót, hangot adjunk annak, hogy elítéljük a véleményét, és annak, hogy a prostitúció alapvető emberi jogokat sértő bűncselekmény.

A rendőrség és a döntéshozók felelőssége, hogy érvényt szerezzenek a postituáltak emberi jogainak, hogy megvédjék őket, és hogy elítéljék a prostitúció haszonélvezőit, és használóit. Az ő felelősségük, hogy legyen kitől segítséget kérni.

Úgy gondolom, hogy meg kell követnünk azokat a fiatal és felnőtt prostituáltakat, akik azért lettek prostituáltak, mert cserben hagytuk őket, mert nem segítettünk, amikor még segíthettünk volna.

Feltehetőleg ma Magyarországon 12-18 éves lányok ezreit használják felnőtt férfiak arra, hogy kiélhessék a szex álarcába bújtatott hatalmi vágyukat. Ezek a férfiak súlyos bűncselekményeket követnek el, mégis elenyésző azoknak az eseteknek a száma, amikor felelősségre vonják őket.

Azért vagyok ma itt, hogy hangsúlyozzam, a prostitúció nem a szexről és a szexuális vágyról szól. A prostitúció az erőszakról és a hatalomról szól. A prostitúció arról szól, hogy egyes emberek értékesebbek másoknál, és hogy egyeseknek előjogaik vannak más emberekkel szemben. Még akkor is, ha az a másik egy gyerek. Egy gyerek, akire az államnak, a társadalomnak, tehát nekünk, vigyáznunk kellene.

Mert az, hogy valaki prostituált, nem szabad választás kérdése. Szabad választásról akkor beszélhetnénk, ha egy felnőtt, érett, lelkileg és fizikailag addig semmilyen módon nem sérült ember egy napon úgy döntene, hogy ezentúl a testét pénzért akarja árulni. Akkor beszélhetünk szabad választásról, ha valóban van választása. Ha választhatja azt is, hogy tanár legyen, vagy orvos, vagy rendőr. Vagy prostituált. Ha egy olyan társadalomban nő fel, ahol azt tanulja, hogy ő egyenrangú a férfiakkal vagy ha cigány, akkor ő egyenrangú a nem-cigányokkal. Hogy egyenlő jogai és egyenlő esélyei vannak.

De a prostituáltaknak nincs választása. Őket választják. Vagy inkább kiszemelik, becserkészik és elejtik. Aztán bezárják, és kihasználják, amíg csak lehet.

Nincs szabad választásuk, mert már gyerekként azt tanulták, hogy nincsenek jogaik, és hogy mások azt tesznek velük, amit akarnak.

Ezeket a lányokat látszólagos szeretettel vagy fizikai erőszakkal kényszerítik prostitúcióra. A ma már felnőtt prostituáltak is 12-13 éves koruk óta állnak az utcán, alacsonyan iskolázottak, kábítószerfüggőek, sokszorosan traumatizáltak. Gyerekként lettek prostituáltak.

És nem lenne prostitúció, ha nem lennének olyan férfiak, akik úgy gondolják, joguk van egy másik emberi lényt szexuális tárgyként kezelni, hogy joguk van úgy kezelni őket, mintha nem állnának másból csak egy pénzen megvásárolható lyukból. Hogy joguk van a nőket nem emberi lényként kezelni.

És az állam mindehhez tarja a gyertyát. Nem foglalkozik a problémával. Nem gyűjt adatokat a prostitúcióról. Nem hoz létre a prostituáltakat rehabilitáló intézményeket. Nem képez erre ki szakembereket. Nem finanszírozza a különböző ártalomcsökkentő ellátási formákat. Nem tiltja meg a prostitúciót. Nem bünteti meg a stricit és a kuncsaftot. Sőt, legálissá teszi a szexuális rabszolgaságot.

Azért vagyok ma itt, hogy tisztelegjek a prostitúcióra kényszerített lányok és nők előtt. Hogy felhívjam a figyelmet azoknak a lányoknak és nőknek a sorsára, akik prostituáltként nap mint nap életveszélyben vannak, és akiket nap mint nap kizsákmányolnak és megerőszakolnak. Hogy emléket állítsak azoknak a lányoknak és nőknek, akiket prostituáltként megölnek, és azoknak, akik a prostituált lét valamely következménye folyamán halnak meg. Azok előtt a lányok és nők előtt, akiknek semmi esélyük arra, hogy egyenrangú, egyenlő esélyekkel rendelkező tagjaivá váljanak társadalmunknak, annak ellenére, hogy az ehhez való jog őket is megilleti.